Műhelyek és előadások

A projekt keretében megrendezésre kerülnek különböző műhelyek és előadások:

Megrendezésre kerül egy közös tréningprogram, amelyben részt vesznek a partneriskolák tanulói és tanárai –földrajz, építészet, építés és számítástechnika terepmunka keretében.

Megrendezésre kerülnek különböző műhelyek terepmunka keretében Muraköz és Zala megyében.

 Muraközi éghajlat jellemzői

 FÖLDRAJZI JELLEMZŐK

A Muraköz két nagy morfológiai egység találkozásánál fekszik: Pannoniai alföld és keleti Alpok.

 Földrajzilag a délnyugaton, a peri-pannon térség peremi részéhez tartozik és ennek az alkotó része.

Természeti-földrajzi jellemzői szerint, a térség felosztható két alapvető mikro-regionális egységre: dombos felső- és alföldi alsó Muraközre.

Felső Muraköz alacsony dombságra jellemző tulajdonságokkal rendelkezik, amelynek abszolút magassága nem haladja meg a 350 métert (legmagasabb pont Mohokos 344,5m, Robadje 339m, Sveti Juraj na Bregu 320 m, stb.), és természetes folytatása a valamennyivel magasabb szlovéniai dombságnak (Slovenske gorice).

Alsó Muraközt azalföldi domborzat jellemzi, amely enyhén kelet felé fordul, a térség fő folyamai irányába (Nedelišće = 171 m, Kotoriba = 136 m). Ezt a térséget a Dráva és Mura folyók hozták létre, e két folyónak közös hordaléka és terasza ritka és szép példának tekinthető. Ennek következtében a térség nagyobb részét erdők, rétek és legelők alkotják, valamint kisebb mezőgazdasági értékkel rendelkező szántóföldek.

E térség általános éghajlati jellemzőit szélesebb értelemben vett éghajlati régió határozza meg, Pannóniai alföld, amelyet a forró nyarak és hideg telek jellemeznek. Az átlagos évi középhőmérséklet kb. 10°C. Az év melegebb része, melynek középhőmérséklete az átlagnál magasabb, április közepétől október közepéig tart és egybeesik a vegetációs időszakkal.

Július a legmelegebb hónap, 19°C átlagos havi középhőmérséklettel, a leghidegebb pedig január –1°C, egyben az egyetlen hónap, amelynek átlagos havi középhőmérséklete 0°C foknál alacsonyabb.

A csapadékok éves járása kontinentális jellegű, a csapadék maximuma az év melegebb felére esik (áprilistól szeptemberig) és másodlagos maximuma késő őszre. Száraz időszak nincs. Az évi csapadékmennyiség kb. 900 mm.

Az év folyamán 45-50 napig várható hótakaró (októbertől májusig). Átlagosan 21-28 napig várható 10 cm vagy vastagabb hótakaró.

A térség légnedvesség tartalma relatíve magas az egész év folyamán. Az átlagos havi viszonylagos légnedvesség 70% fölött van. Az éves járásban minimum áprilisban van (69-74%), maximum novemberben vagy decemberben (85-86%).

A felhőzet éves járásának maximuma télen van, minimuma júliusban és augusztusban. Évente kb. 55 -60 derült és kétszer ennyi felhős nap van. A napos napok a nyári időszakban a leggyakoribbak, kb. 8 -9 nap havonta, ezzel szemben a november és február közötti időszakban alig van. Decemberben és januárban a napok fele felhős.

A Muraköz térsége a 2000 napos órájával éves szinten Horvátország közepes napos területei közé tartozik. A leghosszabb havi napsugárzás júliusban van (kb. 9 óra naponta), a legrövidebb decemberben (kb. 2 óra naponta).

A megye területén kb. 40 – 60 ködös nap van, amiből januárban kb. 10 nap, míg a nyári hónapokban nagyon ritkán jelenik meg vagy egyáltalán nincs.

Fagy szeptembertől májusig van jelen, a legkártékonyabb pedig az fagy, amely a vegetációs időszakban jelenik meg. Jégeső évente átlagosan egyszer várható, legnagyobb valószínűséggel a májustól júliusig tartó időszakban.

Az utóbbi években észre lehet venni bizonyos változásokat, amelyek valószínűleg nem ideiglenesek. Ennek következtében biztos, hogy a legújabb mérések és megfigyelések valamivel más paraméterekkel szolgálnának az egész megye területén.

Talaj típusok

A Muraköz területén a következő talaj típusok találhatók:

·         Agyagos talaj mészkő alapon – dombos tájon,

·         Agyag – dombos vidék alatt és Mura folyó mellett,

·         Tőzeg és iszap – Alsó Muraköz Mura mellett,

·         Kavicsos talaj - Gornji Hrašćan-Donji Hrašćan vonal mentén,

·         Termőföld és agyag – középső plató,

·         Homok és kavics – Dráva mentén.

A Muraköz talajának elemzése szerint megállapítható, hogy a Felső Muraköz talajának legnagyobb része különböző fokú podzolódás folyamatának indult erodált talaj, amelynek kiindulási kőzete agyagos márga, homok és homokkő.  A magasabb dombok meredekebb oldalán fekvő erdők megsemmisülésével jött létre ez  a talaj, ahol mezőgazdasági növényeket, gyümölcsöt és szőlőt termesztenek.

A Felső Muraköz domborzatilag legmagasabb pontjain (260 m fellett) humuszkarbonát talajok vannak túlsúlyban (barna-sárga-szürke színű). Ezen talajok mészkő márga felszíni erózióval jöttek létre. Potenciálisan nagyon termékeny talajról van szó, de ezt a termékenységet csökkenti az, hogy a fiziológiailag fontos növényi tápanyagokat a víz a meredek lejtőkön hirtelen kiöblíti. Mivel szőlőtermesztésre használják, ezért itt is nagyon fontos az erózió elleni harc.

Az alsó Muraközben, főleg a Trnava folyó medencéjében, létrejöttek idősebb alluviális-mocsáros talajok szilikát kavicson.

Ezek a legkevésbé termékeny talajok a Muraközben, ezért főleg természetes rétekként és legelőkként funkcionálnak. A Dráva folyó medrében a folyó észak-déli mozgásának köszönhetően létrejöttek kavics és homok hordalékok, amelyekre aztán leülepedtek agyag és homok hordalékok. Ezen talajok legnagyobb részben földművelés alá vannak vetve (kukorica, gabonák, stb.), a talaj lejjebb fekvő részeit réteknek hagyták, míg a sekély talajú területeket (ahol a kavics nagyon közel van a felső réteghez) legelőnek használják. Azokon a helyeken, ahol ezek a talajok megfelelő mélységű és agyagos összetételűek, nagyon termékenyek, a Muraköz legtermékenyebb talajai közzé sorolhatók.

Az Alsó Muraköz keleti részén, a Dráva és Mura folyóktól kicsit távolabb, az újabb murai üledékeken létrejöttek alluviális-mocsáros, agyagos talajok. Ezek a talajok nagyon sok humuszt tartalmaznak, viszonylagos nagy potenciális termékenységgel rendelkeznek, ezért nagyobb része földművelés alatt áll, míg a másik része természetes rétként funkcionál.  A Mura folyó mentén alluviális-mocsaras, agyagos talajok jöttek létre.

Nagyobb részben szántóföldekként kerülnek felhasználásra, míg kisebb mértékben természetes rétek- és legelőkként.

Növényzet

A Muraköz népesség nagy sűrűségének, valamint az erdők viszonylag könnyű megközelíthetőségének köszönhetően, az erdős terület drasztikusan csökkent, illetve a megmaradt erdők is jelentős pusztulásnak indultak.   

A Muraköz, kettő domborzatilag különválasztott részében, megfigyelhető két különböző alapvető erdői vegetáció.

Az Alsó Muraközben legjelentősebb a „luzsnjak” nevű tölgyfaerdő, melynek nedvesebb részein megtalálható még a kőrisfa, égerfa és nyárfa, míg a szárazabb részein gyertyán, cseresnye és jávor. Eme térségben megtalálhatók még a fekete és a fehér égerfa erdők (főleg a Dráva folyó mentén), valamint fűzfa és nyárfa erdők, melyek ma főleg aljnövényzeti formában figyelhetők meg.

A Felső Muraközben a fő erdői közösség a következő: a „kitnjak” nevű tölgyfa és gyertyán, a „kitnjak” tölgyfa és gesztenye, a bükk erdők és a talán legérdekesebb, a fenyőfa erdők.

A „kitnjak” tölgyfa és gyertyán erdők nagyobb részben kiirtásra kerültek, mert ezek a területek rendkívül alkalmasak voltak települések létrehozására, valamint mezőgazdasági területek bővítésére (szántóföldek, rétek, legelők, szőlőhegyek, gyümölcsösek). Csak részben maradt meg ez az erdői közösség, de annyira lepusztult állapotban, hogy ma már csak nagyon nehezen lehet felismerni őket. A „kitnjak” tölgyfa és gesztenye erdői hasonlóan jártak.
Az erdők mellett, növényzeti takaróként ezen a területen megfigyelhetők réti, mocsári és vízi közösségek, néhány bokorfajta és aljnövényzet.
Réti közösségek főleg a folyók és mellékfolyók mentén találhatók. Azokon az élőhelyeken, ahol a víz nem stagnál sokáig, ott völgyi rétek alakultak ki, ahol viszont hosszabb ideig tartozódik, mocsári rétek jöttek létre.

Mondhatjuk, hogy egy térség általában, a természetes jellemzőivel és forrásaival minden emberi tevékenységnek alapját képezi, ahogy azt is, hogy az adott térség természeti sajátosságai nagy hatással vannak a térség gazdasági fejlődésének sajátosságaira.   

Egy térség természeti sajátosságai, a települései és egyéni épületei együttesen képezik egy térség kulturális és természeti örökségét.

A több évszázadon keresztül zajló folyamatos betelepülés és emberi tevékenység következtében, a Muraköz természetének képe is megváltozott. Erdős, mocsaras területek alakultak át szántóföldekké, lakott területekké. Ennek a hosszú folyamatnak következményeként a Muraköz ma már Horvátország egyik legsűrűbben lakott területei közzé sorolható.